Trend disgust

Természetesen én is sok éve követem az internet híreit, a social média világát és résztveszek ebben a content harcban alkotásban, felcímkézésben, feed görgetésben és befogadásban.

Ma reggel – egy kellemes és pihentető szombat reggelen valamiért a lehető legkevésbé ajánlott elfoglaltsággal kezdtem a napomat. Felmentem az Instagramra, átpörgettem követettjeim story-jait és néhány ajánlott posztot. Ráadásként átnéztem pár weboldalt és dating appot is. Ezeknek a vizuális tartalmaknak köszönhetően kb fél óra után egy olyan érzés fogott el, hogy kik ezek az emberek egyáltalán?  miért követem őket? és miért érzem, hogy ők sokkal jobban eltudják magukat adni ? és ebből csak következtetve, de biztos milyen boldog életük van nekik.

Ezt több fronton olvastam, hogy egy gyakori hatás és nem vagyok vele egyedül. Egy torz valóság és világérzékelés ami a fotókon, videókon keresztül jön át.

A storyk közé voltak szúrva elég clickbate címekkel ellátott könnyen és gyorsan emészthető cikkek is, ma pl a Players.hu-ról. És igen és swipe uppoltam, átlinkeltem, hoztam nekik a clicket és átkattintásért járó összegeket. Úgy csináltam mint a tisztességes és felelőtlen netes felhasználó mentem ahova irányítanak, görgettem, néztem a képeket, tán volt amit még továbbítottam is ismerőseimnek.

Több bajom is van evvel:

– Az átlinkelések, hirdetések és click bate címek elveszik a figyelmet és ezzel együtt az időmet is — feleslegesen

– Minimális mennyiségű hasznos tudáshoz jutottam a fél óra alatt

– Inkább irigykedésre és önhibáztatásra jutottam, mint hasznos motivációra

– Szükségességét éreztem a Like és Follow gomb valódi ellentétének – a request delete gombnak

Ez a gomb nem egyenlő a Dislike-kal vagy az Angry emojival, ez inkább tényleg arra való, hogy ez a tartalom tűnjön el a világról és ne rabolja mások idejét sem és okozzon ilyen hangulatot nekik se.

Ez az igény és jelenség most egy nagyobb összefüggésre világít rá számomra.

Vegyük kicsit végig az átlag felhasználói folyamatot:

Egy ismerősöd szól, hogy küldene neked egy vicces tartalmat, gyere regisztrálj fel az Instagramra mondjuk.

Az emberek néhány környi noszogatás után felregisztrálnak egy ilyen platformra és elkezdik felfedezni azt.

Tételezzük fel, hogy tiszta lappal indulsz: vagyis még nincsenek ismerőseid itt, követőid, kedvelt tartalmaid, keresési előzményeid – tehát algoritmus alapján értelmezhető érdeklődési köreid.

Megadod a nemed, korod és lakhelyed.

Innentől rád húzhatnak máris témaköröket, ami számodra kicsit is izgalmas lehet: ha srác vagy, akkor csinos nők, autók, sportok, gaming videók, vicces videók, amik tetszenek más korodbeli srácoknak a nagyszámok szerint nemzetközi szinten. Kiderül, hogy az helyzeted magyarország vagy magyar tartalmakon tovább marad az ujjad és figyelmed, máris tudja az anyanyelvedet és nagyobb súlyozással kapsz majd magyar tartalmakat, ha ezekkel jobban tudsz azonosulni / jobban érdekelnek, vagy csak több időt töltesz vele.

Kapsz egy jó nagy eresztést a basic, felületes és popular tartalmakból, amik „nagyott mennek” éppen vagyis a posztolástól számított pár órán belül sok hozzád kicsit is hasonló emberke, Likeol, kommentel vagy tovább oszt. Már meg is van a induló feeded alapja, már nincs is más dolgod, mint az eléd rakott 9-12 látható képből választani egyet, amit jobban szemügyre vennél. (vagy scrollolsz tovább és várod, hogy elérkezzen a: várj mutasd csak jobban ezt a képet pillanat).

A nagy csoda már meg is történt: elkapta a figyelmedet, a szemed elkezdte nézni, az agyad pedig autómatikusan elkezdte feldolgozni és „látni”. A tartalom betöltése megtörtént, mert WIFI-n vagy és jó az internet is. Az óra indul. Hány másodpercig nézed ? Dobod rá a Like-ot? vagy már fordulsz is vissza? – akkor ez nem jött be valamiért, mindegy mutatunk másikat, viszont most már ilyenebbet 😀

A helyzet és folyamat szépsége talán pont itt van. Nem kell szavakat írnod, nem kell semmi megterhelőt csinálnod még a telefonodat se kell megmozdítanod. A szemed és az agyad (a pszichológia és evolúció működik magától) dolgozik helyetted. Nevetségesen kényelmes és hihetetlenül egyszerűségig és kényelmes használatig van bontva a folyamat.

A szükséges mozdulatok: tap, swipe, double tap kb adja magát, onnantól, hogy tudod használni az okostelefonod érintőképernyőjét. Egyik app veszi át a másiktól, ami meg jobb arányban beválik azokat átveszi a telefon operációs rendszers is pár updaten belül.

Most a designer és IT-s szól belőlem, de ez a folyamat és ami a háttérben történik és számolódik ez briliáns. Sok ember munkája van benne: tesztek, meetingek, wireframek, prototípusok, updatek, bugfixek és egyszerűsítések és egyértelműsítések. – Mindent feláldozunk a hatékonyság és addiktivitás kialakításának oltárán.

Az én felületemet, az én appomat vagy weboldalamat használják a legtovább vagy a legtöbben —> nálam legyen a figyelmük –> nálam legyen a tekintetük –> nálam legyen az idejük –> nálam legyen a szó, amivel azt monhatok amit akarok. (amit csak jelenleg szabad…)

Komolyan megnyugtatna, ha azt mondthatnám nektek és magamnak is, hogy:

Ezt csak cégek csinálják és akarják. Használjunk AD blockot, ne Likeoljunk céges oldakat és tartalmakat és elleszünk még egy darabig. Elkerülünk sok mindent és nem fog annyira zavarni.

Sajnos nem. Régóta foglalkozom ezzel a területtel, követek, menedzselek én is oldalakat és konzultálok tartalom előállítokkal és sok, sok ilyen magyar személyt (profilt) „ismerek”.

Még influencer ügynökséget is építek és üzemeltetünk, tehát van közöm és rálátásom a témára.

Talán pont ezért aggaszt ennek az egésznek a hosszútávú hatása. Lehet, hogy nem a mai nappal és nem a ma látott tartalmakkal van nekem bajom. Nem ez a szombat más mint a többi és nem durvábbak a mai tartalmak annyival mint a tegnapiak.

A baj szerintem az, hogy tegnap is úgy állt a világ és ma is úgy áll a világ. Hogy ezek a cégek, ezek az alkotók és teljesen hétköznapi magán emberek és a te ismerőseid is azon gondolkoznak, hogy ezt az asztalomon lévő kedves Croissant most menő és trendi internetes tartalommá kell alakítanom valahogyan. Ez reprezentálja, hogy létezem, étkezek, feltöltődök és készen állok arra is, hogy ezt nektek is megmutassam. „Jelen vagyok”, elérhető vagyok és reprezentálom magam, mert más ezt csinálja, mert ezt láttam.  Mert ez lenne a világ és a társadalom jelenlegi elvárása ?

Még egy képet feltöltök, hogy teljesebb legyen a digitális profilom, hogy ezt is megtudd rólam és ma eszetekbe jussak erről a felhasználó névről, erről a k*rva Croissant-os képről.

Contentet kell csinálnom, posztokat, storykat, videókat kell készítenem.

Hozzáteszem imádom a technológiát, kicsit úgy érzem én is mintha ebbe beleszülettem volna és néha sajnos akár komolyabb kötődést érzek a technológiához a digitális világhoz, mint az emberekhez.

Pedig a gépeknek még nincsenek érzéseik és nem tudnak valós kiszámíthatlan módon viselkedni mint az emberek.

A mai világban viszont szerintem már kicsit billeg az a kérdés, hogy emberekkel vagy gépekkel töltök több időt?

Telefonozunk, TV-zünk, Netflixezünk, közösségi médiát fogyasztunk és sokszor napról-napra csak növekszik az digitális térben töltött időnk.

Bízok benne, hogy sokan láttátok a filmet és értitek a benne lévő összefüggéseket és hasonlatokat. Igen a Mátrix című filmről beszélek.

Mindig felfedezek egy újabb területet, amire hasonlatként rá lehet illeszteni.

Ez a szombat reggel szerintem egy ilyen nap volt. Kinyílt a szemem és körülnéztem.

Elborzasztott, amit látok magamon és magam körül. Ez nem csak egy pillanat és néhány óra, amit a gépek társaságában töltünk.

Nem is hetek, hónapok vagy évek, hanem gyakorlatilag mostantól teljes életek, életutak.

Az elborzasztó szerintem, hogy ez egy tömegeket érintő, gyorsuló és egyre hatékonyabban növekvő folyamat.

A gépek és az algortimusok már ma is szabályozzák az életünket és leginkább azt érezzük, hogy ez nekünk jó és minket szolgál.

Kivételesen most nem szeretnék számításokat végezni és pontos kutatási adatokat hozni, hogy melyik országban, melyik korcsoportok mert sokat lehetne még beszélni a témáról.

Bízok benne, hogy te is észleled ezt.